Péntek délután van, a gépet püfölöd, oldalra sandítasz a lapra, majd vissza a képernyőre, szemed az órára téved. Hehe, észre se vetted, hogy letelt a munkaidő. A bekezdést még befejezed, mentesz, bezársz minden programot és kikapcsolod a gépet. Hátradölsz és nyújtozol egy nagyot. Ujjaiddal megdörgölöd az szemedközét. Felállsz, berámolsz a táskádba mindent amit haza kell vinni. Veszed a kabátod, bedugod az mp3-at a fülledbe, becsukod az irodád. Kifelé még csippantasz a kártyáddál, és elindulsz a metró felé. Jó idő van, és egy kellemes szám duruzsol a füledbe. A metróba fáradt emberek, nevetgélő tinik. Kiérsz a felszínre, át a zebrán. Süt a nap. Végre. Beérsz a közeli parkba, már csak párszáz méterre vagy otthonról. És akkor hirtelen egy olyan számra vált a lejátszó. Mosolyogva ülsz le egy padra. Csak hallgatod a számot, élvezed a napsütést és hirtelen libabőrös leszel. Ülsz, hátadat a pad támlájának, nézel ki a fejedből, és nincs tegnap, nincs holnap, a pillanat van, és 5mp alatt megjárod a világegyetemet oda és vissza, és rájössz milyen kicsi vagy, de szerencsére nem vagy egyedül, a szeretteidre gondolsz, a barátaidra. Egy könnycsepp csordul ki a szemed sarkából, hagyod hogy végigfusson az arcodon. Ez a boldogság? Jajj, Marci, ne agyalj rajta, csak elrontod, élvezd ki! Kb. 5 percig ülsz ott a padon, majd felállsz, hazaérsz, és 10 perc múlva már bőszen takarítasz és a hétvégi tennivalóidra gondolsz. És szinte már el is felejtetted azt az 5 percet. Pedig valós volt, és a tied volt. Hacsak 5 percre is.
 

Na, ez a ma esti blama a választáson nagyon jól megmutatta mennyire működésképtelen egy állam Magyarország. Hogy ez az OVB mekkora egy impotens sóhivatal! Persze nem az egyetlen az országban (kezet foghat pl. az ORTT-vel meg a Fogyasztóvédelemmel), de mind közül nekik van talán a legfelelősségteljesebb feladatuk: biztosítani a választások tisztaságát. Aztán még a kampánycsend sértést se tudják szankcionálni! Hallott már valaki olyat, hogy valakit az OVB megbűntetett, vagy hogy az OVB feljelentése után elítéltek volna valakit, akár egy egész pártot?! Szégyen. Amúgy az eredmény várható volt. Mit mondhatnék? Nem lesz egycsapásra jobb az élet. A kisembereknek továbbra is küzdenie kell majd minden nap a megélhetésért, és ezen egyetlen egy politikus, párt és kormány se fog tudni változtatni belátható időn belül.
 

Pizsi dolgozik. Na jó. Pizsi pénzt keres. Munkával. Vagy valami olyasmivel. Sajnos egyáltalán nem olyan jellegű meló, amiről Pizsi valaha álmodozott (még csak közelről sem), de ilyen munkanélküliségi mutatók mellett ki mer panaszkodni? Örülök, hogy egyelőre ez van. Az álmaim max. később kergetem. Vagy inkább elásom őket jó mélyen egy Magyarország nevű pöcegödör aljára és jól betemetem azzal a nagy kupac szarral amit sikerült 20 év alatt kitermelnünk "demokrácia" meg "kapitalizmus" címszóval. Jah, amúgy közalkalmazotti munka. Szóval te fizeted kedves olvasó. Meg te, meg te, meg...jah, te nem, te kedves bodzaszedő/luxusautócsempésző/nokiadobozgyűjtögető/stb.
 

Miért nem lehet manapság egy normális pulóvert találni a ruházati üzletekben? A hétvégén végigjártam két nagy budapesti pláza szinte minden boltját, de nem találtam egyetlen olyan pulóvert sem, ami jó lett volna rám. Ami széltében jó volt, az hosszú volt (ujjban is). Ami nem volt hosszú, az szűk volt. Már nem csak a női ruhákat szabják fogpiszkáló alkatú emberekre? Az egyik nyakán nem fért át a fejem, egy másik - amit valószínűleg izomnyakúaknak terveztek - meg lötyögött a nyakam körül. Aztán ott vannak a borzalmas színek, minták, feliratok, felvarások, díszitések, gallérok, gombok, passzentok, stb. Az anyagvastagság meg már csak hab a tortán! Vagy polóvékonyságú, anyagot alig tartalmazó szarokat próbálnak meg rámtukmálni "pulóver" néven, vagy pedig ötonnás, teniszező sznoboknak való kötött borzalmakat mutogatnak. Kérdem én: hova menjen az a 170cm-es, 41-es nyakú ember, aki egyszínű, normális szabású pulóvert akar venni hétköznapi használatra? Most komolyan...
 

A www.ted.com egy olyan oldal, ahol érdekes előadásokról nézhetük meg videókat különféle témákban. Az egyik ilyen előadást egy onlinejáték-tervező hölgy, bizonyos Jane McGonigal tartotta arról, hogyan lennének képesek a virtuális világokba menekülő, játékos fiatalok megváltoztatni a világot. Érdekes elgondolás, nagyszerű lehetőség, kiváncsian várom mi sül ki belőle:
 

Tilt shift-es videó + hangulatos zene női vokállal = varázslat

A tilt-shiftről bővebben ITT olvashatsz!
 

Vajon mikor jut el arra a szintre a magyar társadalom, hogy az állami díjak kiosztásakor félre tudja tenni aktuális politikai nézeteit? 1948 óta adják át a Kossuth-díjat, és az elmúlt 62 év során számtalan miniszter, kormány és párt vett részt a díjazottak kiválasztásában, mégse érzem, hogy bármelyik díjazott is érdemtelenül kapta volna meg. Mikor vesszük már észre, hogy ebben az országban értékes emberek élnek, akik munkájuk során nagyszerű dolgokat hoznak létre, és az ilyen díjakkal a mindenkori kormány ezt a munkát ismeri el. És nekünk, magyaroknak is elsősorban a díjazásra érdemes munkát kell néznünk, és nem az embert, vagy az esetleges politikai hovatartozást!

Visszajöttek az elmebetegek: 
 

Ő az új szörfpartnerem a hálózat hullámain való lovaglásban:

Notebook mellé ideális, és nem is olyan drága.
 

Ha az ember mind az albérletben, mind pedig a szülői házban használja a konyhát, akkor érdemes megjegyeznie, hogy hol, miben van tárolva a cukor illetve a só, különben probléma adódhat belőle!
Szülőknél: cukor az alacsony tartóban, só a magasban
Albiban: cukor a magas tartóban, só az alacsonyban.
Hát, mit mondhatnék? Nem örülök... :(
 

"Mark Wahlberg is wearing a hat"

Erről a filmről mindig a fenti dalrészlet jut eszembe. Aki esetleg nem ismerné: 
 

Fáradtan, betegen, éhen, szomjan, kialvatlanul, rosszkedvűen, morcosan, bágyadtan, túlterhelten, és még azokon a nehéz napokon is rendületlen csinálják, végzik, űzik, hajtják, elkészítik, megoldják mindazt (sőt még többet is), amit a társadalom úgymond elvár tőlük. És én már évek óta értetlenül szemlélve ezt a földöntúli kitartást, csodálattal vegyes tisztelettel kérdem Önöket hölgyeim: honnan? Honnan van a nőknek ennyi energiájuk? Ismételten leborulok a női nem előtt. Mert amire ők nap mint nap képesek, az nem semmi!
 

Régen volt one hit wonder, úgyhogy most pótolom. A C+C Music Factory név gondolom sokatoknak nem mond semmit, és még a Gonna make you sweat cím sem árulkodó, viszont ha azt mondom "Everybody dance now!", szinte már mindenki sejti, hogy melyik számról is van szó:
 

A férfi-női kapcsolatok egyik kényes, és sarkalatos pontja a másik fél ízlésének ismerete. A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, s a nők elbájolásának egyik legjobb módszere az alkalmanként történő (akár apropó néküli) csokoládé/bonbon ajándékozás. Érdemes viszont mindig tisztában lennünk azzal (sőt, egy életre megjegyeznünk), hogy mit szeret, és mit nem szeret a párunk. Ám mint mindig, a női szeszély ismét akcióba lép, és ellentmondást nem tűrően írja felül a férfiúi logika amúgy helyes következtetéseit. Ugyanis ha egy nő nyíltan kijelenti, hogy nem szereti az étcsokoládét, akkor az értelmes (és a párjuk haragjától félő) férfiaknak soha a büdös életbe nem jut eszükbe olyan édességet venni, aminek bármilyen köze is van az étcsokoládéhoz. Viszont mikor elküldik őket a boltba, hogy hozzanak egy kis csokit, és ők az étcsokis bevonattal készült csokiszeleteket messzire elkerülve tejcsokisat hoznak, akkor le vannak baszva, hogy de hát miért nem étcsokokádéval bevontat hoztak! Értitek? És persze a "férfiak" ilyenkor zavartan állnak és próbálnak rájönni, hogy hol hibáztak, és hogy miként működik a női agy. Aztán lemennek ismét szépen a boltba, és hoznak egy megfelelő csokit, ám másnap ismét tanácstalanul vakarják a fejüket, mikor a tejbevonós szeletnek csak a hűlt helyét találják...
 

Kevés nagyobb humbuk létezik Magyarországon, mint az ilyen-olyan fogyókúrás módszerekkel, és a hozzájuk kapcsolódó termékekkel történő parasztvakítás. Az egészet kezdte az ex-rendőr ex-dagigyerek, aki rájött, hogy a saját fogyásának történetét miképp tudja edzésvideók, étkezési tanácsok és kamu fogyókúrás ételek segítségével profitképes maszlagként lenyomni a hülye magyarok torkán. Aztán persze erre ráharaptak a különböző fitnessvilágbajnokok és önjelölt egészségvédők, és most már boldog, boldogtalan ontja magából az ilyen-olyan diétás és hiperszuper egészséges cuccokat, a sok birka meg bután be is kajálja ezt az egészet.

Közben bele se gondolnak abba, hogy alapvetően olyan emberek tanácsaira hagyatkoznak, akik még az amúgy egészségesen élő átlaghoz képest is durván sportos életmódot folytatnak. Ki ne szeretne olyan hasat mint Béres Alexandra, vagy olyan fejet feneket mint Rubint Réka? Igen, de az ilyen - amúgy sokak szerint már-már túlzásnak mondható - sportos alkat eléréséhez nem elég a napi fél órás torna, meg a light termékek habzsolása. A fitness alkat csak kőkemény edzéssel érhető el, és minden más: Update kenyér, szénhidrátmentes somlói galuska, meg a zsírszegény(!) sajt csak felesleges pénzkidobás, amivel azoknak a pénztárcáját növeljük, akik elhitetik velünk, hogy dagadtak vagyunk, ám az ő terméküktől egycsapásra lefogyhatunk. Ne legyünk már naivak! A TV Shopos reklámokban sem a terméktől van izmos hasfala a néniknek/bácsiknak, s ugyanígy nem lesz csak attól karcsúbb a derekunk, ha ápdét meg "tökömtudjamilyenolyanhiperszupermegagigaegészséges" termékeket zabálunk! Ahogy édes apám szokta mondani: csak az az étel nem árt, amit NEM ESZEL meg!
 

A fogyókúrázás/önsanyargatás meg amúgy is egy bődületes nagy baromság! Hisz elnevezéséből adódóan ideiglenes tevékenység, ideiglenes eredménnyel. Sokkal hatásosabb módszer a fogyni vágyóknak az életmódváltás. És ez az életmódváltás sem kell, hogy olyan hű de drasztikus legyen, a fogyás lényege ugyanis baromi egyszerű, több energiát kell elégetni, mint amennyit beviszünk a szervezetünkbe, ehhez pedig elég két dolgot tenni:
1. Kevesebbet enni
2. Többet mozogni
 

Ha ezt a két dolgot betartja az ember, fokozatosan csökkenti a napi kalóriabevitelét, és beütemezi a napi rendszeres testmozgást az életébe (úszás, futás, kocogás, kerékpár, reggeli torna, esti séta, stb.), akkor máris sínen van, és fogyni fog! Nem gyorsan, nem látványosan, de hatékonyan, tartós eredménnyel. És ez a tanács teljesen ingyen van.
 

u.i.: A sarki zöldségesnél finom, őstermelői sárgarépa van, inkább azt rágcsálom, mint hogy bármiféle Norbi szarságot vegyek.
 

"What happened?"
(aki látta, az érti)
 

Még a BKV-sztrájk idején történt, hogy Pestről Budára kellett mennem egy ügyet elintézni (a nők, meg a kéréseik, de hát mit tegyünk, szeretjük őket). Szóval át kellett kelnem a Dunán, s a megbízható (ha-ha) tömegközlekedés hiányában kénytelen voltam gyalogolni. Át egy hídon. Nos, most nem tudom ki gyalogolt már Budapest hídjain, de személyes tapasztalatom szerint, nem egy jó élmény. Tulajdonképpen borzasztó. Főleg nekem, mivel részleges tériszonyom van. Ez azt jelenti, hogy ugyan fel merek menni magas helyekre, és távolra elnézni a messzeségbe, de lenézni már nem. Megmásztam már a soproni Tűztornyot, a pécsi TV-tornyot, az esztergomi bazilikát, az egri minaretet és még számos várat, kilátót, egyebet, ám mindegyikhez erős akaraterő kellett. Szóval nem a magasságtól félek, sokkal inkább a mélységtől.
 

A budapesti hídak alatt pedig mélység van, az alján egy hömpölygő Duna nevű folyóval. És akárhányszor nekem át kell mennem gyalog a Duna felett, a gyomrom görcsbe rándul, a légzésem felgyorsul, és nagyon kell koncentrálnom arra, hogy ne jussanak eszembe szörnyű gondolatok a korlát leszakadásáról, zuhanásról, vízbefullásról. Pedig tudom, hogy alapvetően egy híd stabil, megbízható szerkezet, hisz nap mint nap autók százai, buszok, villamosok, egyebek haladnak át rajta minden különösebb probléma nélkül, bennem mégis ott a félsz, hogy az alapvetően elhanyagolt hídszerkezetek (lásd Margit-híd) szinte bármikor felmondhatják a szolgálatot, és szerény személyem az acélidomokkal együtt a hullámsírba zuhan.
 

Szóval nem volt könnyű számomra a hídon átgyaloglás, amit tetézett a sztrájk miatt erős autósforgalom, és a viszonylag szűk gyalogossáv. De legyőztem a félelmeimet, és megtettem az utat. Viszont legközelebb valószínű inkább taxival megyek, hídfőtől hídfőig, mert bár jó dolog az adrenalin, de azért annyira mégsem!
 

Annyira bírom, hogy már megint a nyugdíjasokkal akarnak egyesek választásokat nyerni. A tököm tele van azzal, hogy a szavazatok száma szempontjából jelentős, az állami bevételekhez már csak fogyasztásban hozzájáruló rétegnek ígérnek fűt-fát, azokra meg, akik aktív munkaképességűek, de a gazdasági válság miatt képtelenek elhelyezkedni, magasról szarnak az ország vezetői? Semmi bajom a nyugdíjasokkal, de azon kívül, hogy választásokat lehet velük nyerni, foglalkoznak velük egyáltalán a politikusok? Négyévente elhúzzák előttük a mézesmadzagot, talán még kapnak is valamit utána, aztán 4 évre rá megint olyan nyomorultul nehezen élnek meg ők is, mint előtte. Közben meg azok, akik dolgozhatnának, adózhatnának, ezzel is biztosítva a nyugdíjak kifizetését, alig kapnak segítséget ahhoz, hogy elhelyezkedjenek. Munkahelyteremtés kontra nyugdíjasok hitegetése! Szerintetek melyik a jobb?
 

Én, a kis porbafingó Harci Marci ezennel szeretném felhívni minden ember figyelmét arra, hogy ezekben a vészterhes időkben, amikor a munkanélküliség, a létbizonytalanság, a mindennapi betevő falat megszerzése, az országot, a világot sújtó gazdasági nehézségek, a bolygónkat fenyegető túlnépesedés és globális felmelegedés, valamint természeti katasztrófák és halálos vírusok nehezítik életünket, nos, ilyenkor sem szabad elfelejteni, hogy kurva nagy mázlink volt, hogy a világegyetem egy kis szegletében létrejöhetett az élet, és az evolúciónak hála emberekké váltunk, és nem írtott ki még bennünket ezidáig egyetlen meteor sem, és hogy szüleink találkoztak, és a fogantatásunk során a sok spermium közül végül mi kerültünk ki győztesként, és nagy nehezen felcseperedtünk, és betegségek és egyéb nehézségek ellenére is még mindig élünk, viszonylag egészségesek, és relatíve boldogok vagyunk, a pitsába is, szóval csak annyit akartam mondani: ÉLNI JÓ! És ezt sose felejtsétek el...
 

Ejj, de ennék most egy kis finom házi szilvalekvárt! Olyat, amiben megáll a kanál. Mellé egy kis fánkot. Jól megkenném a szilvalekvárral, és csak tömném magamba egyiket a másik után...
 

Egy baromi jó animációs kisfilm:

A nyelvészek még mindig vitatkoznak arról, hogy helyes, vagy helytelen-e a médiák szó használata a média többeszámaként, hisz indoklásuk szerint a média már eleve többes számban van. Ez igaz, csakhogy a latinban! Én alapvetően Nádasdy Ádámmal értek egyet. Ha tényleg sokan használják, és elfogadják ezt az alakot, akkor ugyan miért is tiltanák? Szóval nem kell modorosan leugatni a médiák szót használókat, olykor ugyan furcsán hangzik, de jó az is! Különben is, hogy hangozna már ez a mondat: "A különböző média eltérően számoltak be az esetről"? Na ugye!
 

Nem értem ezt az új évezredben elindult Apple imádatot. Oké, az iPod frankó kis zenelejátszó volt annak idején, jóval megelőzve a konkurens típusok akkori tudását. Ám később az Apple termékek tulajdonlása sokkal inkább státuszszimbólum lett, mintsem a "helyes döntés". Tele van az elektrotechnikai piac egyéb márkák ugyanolyan jó (ha nem jobb!) termékeivel, legyen szó akár zenelejátszóról, vagy mobiltelefonról, ám valahogy mégis az iPodok, és iPhone-ok birtoklása az, amire a (buta) tömeg nagyrésze vágyik. Szerintem sok márkahű "Apple-rajongót" zavar is ez a jelenség, hisz szeretett márkájuk felhasználói közössége hamarosan nem valami "egzotikus" szubkultúrát fog jelenti, hanem csak sznob birkák gyülekezetét.
 

Semmi bajom az Apple temékeivel, de szvsz nem olyan jók, mint amilyennek azt az elvakult felhasználók igyekeznek beállítani. Ők elégedettek vele? Rendben. Akkor szép csöndben használják őket, a saját megelégedésükre. De nem kell állandóan a nem-Applesek arcába köpködni, hírdetni Önnök "nagyszerűségüket", felhasználói "felsőbbrendűségüket". Persze ez más márkák felhasználóival is előfordul, viszont az Apple tulajoknál fura mód sokkal magasabb az aránya az elvakult rajongóknak. Használtam már rövid ideig Macbook-ot (másét), de egyáltalán nem nyűgözött le. Jó volt, jobb mint az akkori Windows XP, mégsem éreztem késztetést a váltásra. Pláne hogy jelentős felárat fizessek egy hardverért, a windowsnál jobb (win7?) operációs rendszer miatt.
 

Ugyanígy képes vagyok meglátni az iPhone hiányosságait, és nem szándékozom kiadni annyi pénzt egy telefonra, csak azért, hogy "menőnek" látszódjak. Sokkal jobb kiépítésű, és ár/érték arányú telefonok is léteznek. Ráadásul én a telefont alapvetően telefonálásra használom, nincs szükségem felesleges funkciókkal megtűzdelt multimédiás eszközre. Nem vagyok Apple ellenes, és biztos vennék is Apple terméket, ha tényleg azt látnám, hogy az a "legjobb", és megéri az árát. De egyelőre én csak aránytalanul drága, közel sem tökéletes termékeket látok. Addig marad a sima notebook, telefon, és mp3-lejátszó. Meg a zsebemben megmaradt pénz, amit az almás logón megspóroltam.
 

Újabb pályázat, újabb video. Szavazni ITT lehet hmmMovo-ra (regisztrálás után)
 

Őszanyó from Gergő Nagy on Vimeo.
 

Édes jó ecsém tényleg nem nyugodhat, és már megint kitalált valamit az őrült haverjaival. Most épp a Watt pályázaton indultak el, ezzel a videóval:

Hát nem izgalmas? :D
 

A semmiből bukkant elő ez az előzetes a már nevében is vicces "A férfiak, akik kecskékre bámulnak" filmről, és így látatlanban ki merem jelenteni, hogy ez az év vígjátéka, mit vígjátéka, filmje!!! Istenem, ennyire agyament ötlet, és mégis micsoda sztárparádé:

"Jedi Warrior" - csak így, Obi-Wan Kenobi szemébe! More than a feeling - az tuti!
 

Nehéz lehet civil szervezetnek lenni itthon. Hiába van - állítólag - 20 éve demokrácia, a politikai elit ott tesz keresztbe nekik, ahol csak tud. Persze a megmozdulásokkor még ők is lelkesen mellé állnak a kezdeményezéseknek, de amikor már valóban cselekedni kéne az ügyben, akkor valahogy letagadják, hogy bármit is ígértek volna. Így lehet eltűntetni egy kerékpársávot egy felújítandó hídról, illetve semmibe venni a népakaratot holmi "költségtérítés" cseles átnevezésével. És közben látszatintézkedéseket tesznek, hogy ezzel is betömjék a gyanús ügyek körül szimatoló újságírók száját. Mikor lesz már ennek vége? Mikor rázzuk már le magunkról saját elnyomóinkat? Számított-e valaha is valamit ezeknek a képviselői eskü?
 

Szegény öcsém - aki amúgy a Csokibajusz - annyira szeretne egy jó kis videókamerát, hogy képes volt lefilmezni az exibicionista haverját amint Pepsit iszik, csakhogy nyerjen egyet! Hát most maradjon kamerátlan szegény, amikor képes volt egy ilyen szösszenettel nevezni? Ha nem irigylitek tőle nagyon a nyereményt, akkor szavazzatok már rá itt:
 

http://zizz.hu/15mphirnev/video/11284
 

Többször is lehet ám szavazni, de naponta csak egyszer! Előre is köszönöm, Csoki nevében is.
 

Az ember tudjon röhögni magán. Felicia Day színésznő pedig jól kifigurázza a online terekben (pláne szerepjátékokban) élő emberek lassan egysíkú életét. Mert hát milyen már mikor az avatar randi végén letaperolod a partner +5 ügyességet adó szegecselt bőrmellényét?! :D

Keresem azt a jólfizető tanácsadói posztot, ahol felelős pozícióban kell felelőtlen döntéseket hoznom, melyért cserébe magas fizetésem és prémiumom egy részét készséggel juttatom az engem kinevező emberek pártállásának megfelelő pártkasszába. Az esetleges titoktartási szerződéseket betartom, feletteseim döntését soha nem kérdőjelezem meg, az általuk elkövetett szabálytalanságok felett szemet húnyok, vezetői utasításra pedig szemrebbenés nélkül hazudok. Az ajánlatataikat - "korrupt" jeligére - küldjék az oldalsávban található e-mail címemre . MÁV és BKV közeli cégek NE KÍMÉLJENEK!!!